Regisztráció
Elfelejtette jelszavát?
Hírek
Időjárás
Weather by Freemeteo.com
Szervezők
Támogatóink


Partnerek




Névnap
2017. június 24.
szombat,
Iván napja van.
Pontos idő:
[]

Viszatekintés 2000

Rendező: a csíkszeredai Gentiana Természetjáró Egyesület.

Az igazi túra szombaton kezdődött, ám Kolozsvárról már péntek reggel, öt óra után elindultunk. Vonatozás, átszállások, autózás, míg estére a csikmenasági iskolához érünk. Szőcs László tanár úr fogad, fő-fő szervező és bírói minőségben. A tornateremben megkezdődik a honfoglalás. Van hely elég. Egy matracot bérelek a pattogó tűz mellett. Nekiesünk a vacsoránknak, faggatjuk egymást elmúlt kirándulásokról, régmúlt emlékekről, vagy éppen ismerkedünk azokkal, akik mostantól túratársaink lesznek. Hozzák már a térképeket és a rajlapot. Megérkezik az egyesület elnöke, üdvözöl bennünket, a résztvevőket. Nem marad el a nyakolaj és a tészta. Tíz órán is túl jár már az idő, mire villanyt oltunk. Csönd! De nem sokáig, felhangzik az ilyenkor fortissimóba átmenő horkolás, de az álom ezt is elnyomja.

November negyedike, szombat, hat óra negyvenöt perc.

Húszan indulunk. Ragyogóan szép az idő. Kellemesen langyos a levegő, finoman cirógat a szellő. Jó hangulatban indul a csapat. Viccelődésre, tréfálkozásra is jut a kedvből, időből. A terep még sima. Potyondot elhagyva északnak tartunk, teljes felszereléssel (hálózsák, hőszigetelő matrac, anorák, sapka és kesztyű, na meg a két-három napra való harapnivaló). Talpalunk a Szellő-hegy oldalában. Itt már bomlik a csapat. Előttünk hat-hét fiatal lohol. A kolozsvári EKE-csapat tagjai: Fazakas Ferenc, Magyari Péter, Móréh Zoltán és jómagam a középmezőnyben haladunk, és örvendünk, hogy még bőven vannak utánunk is. Szuszogva, fujtatva aprítunk az úton, a Szépvízi vízgyűjtő felé tekintve. Annyira tiszta a levegő, hogy még a víz fodrait is látni véljük. Végre feltűnik a Gyimesi átjáró. Az úton túl, a domb tetején vár a bíró, almával és egy kutyussal, amelyik innen szinte végig útitársunk maradt. Eszegettünk, és nagy reményekkel indulunk a forrásnak: hát éppen nincs kirakva márvánnyal! Egyszerű vizes gödör, de nagyon jó vize van! Megtöltjük a bögréinket, leisszuk magunkat, és indulás tovább. Megyünk. Útitársunk a gyönyörű havasi táj. Kis fenyőcsoportok és tisztások váltogatják egymást a Recéd laposhavasán. Északi irányból sziklás csúcs bukkan elő: Kőnyaka. Itt szedjük elő Péter különbejáratú színes térképét. Na nem azért, mert eltévedtünk, és nem tudjuk, hol vagyunk, csupán csak megnézzük magunknak, minden helyén van-e? Itt az út, s szinte ide látszik a völgyhíd karcsú vonala. Most már csak az a kérdés, merre van a merre? Döntöttünk! Alacsonyabb csúcsokon átkelve, a magas Égés-tető oldalán haladunk tovább. Innen nyugati irányban átvágunk egy erdőn. Igyekszünk, és nem hiszünk a szemünknek: előttünk a Lóvészi átjáró. Ott ül a bíró, de nem egyedül, hanem a minket réges-régen elhagyott előcsapattal. Ők jobban átbóklászták a terepet. Már csak kétpercnyi különbség van a két csapat között. Aláíratjuk a rajtlapunkat, és indulunk tovább. Délután három óra negyvenre beér a csapat a szálláshelyre. Megágyazok a szénapadláson. Aki ügyesebb, annak puhább és melegebb az ágya. Nem messze kis fenyves van, közepén itatóval, forrással. Lemossuk az út porát, felfrissülünk. Farkasétvággyal látunk az ennivalónak. Várjuk az utolsó csapat beérkezését. Sötétedik, előjönnek a csillagok…Bebújok az illatos szénába, és várom, mikor érkeznek a többiek.

November ötödike, vasárnap, hét óra tíz perc

Fúj a szél, de hideg még nincs. Kirobban a csapat. Ugyancsak északnak tartunk. Jó ritmusban haladunk. A lelkesedés alább hagyott, fújtatva kapaszkodunk a Naskalat gerincére. Itt aztán a hangja is megjött a szélnek, fütyül igazából. A bőrömön érzem friss száguldását. Előkerülnek a sapkák. Átküzdjük magunkat a Dánfalvi csúcson. A Terkő nyerge felé haladva már beszélgettünk. Megcsodáljuk a Pietrele Doamnei-t és a Likast. Az Öcsémre kapaszkodva alig jutok levegőhöz, de tartom a ritmust. Nincs lemaradás! Lefelé már jól jelzett úton csorgunk. Balra, a fák közötti nyílásban büszkén és magasan áll előttünk az Egyeskő. Tizenkettő tizenötre beérkeztünk! Elfogyasztjuk a világ legjobb paprikás-zsíros kenyerét és hozzá herbatea, korlátlan mennyiségben. Ezt a részvétel egyik kitüntetésének tekintjük. Be is árnyékolja valamennyire az Emléklapok kiosztását Mind a húszan lejártuk a túrát, ki előbb, ki később érkezett, a lényeg a részvétel. Nagy megelégedéssel könyveltem el, hogy a mi kis csapatunk, annak ellenére, hogy négyen összesítve 200 évesek is elmúltunk, tartottuk a lépést a huszonévesekkel. Sőt végig megmaradtunk a középmezőnyben. Kitűnő kondi! Az idő még mindig szép. Köszönjük a rendezést! Köszönjük a szép túrát! Viszontlátásra jövőre! Székpatakán indulunk Balánbányára. Autózás, vonatozás átszállás és megérkezés újra, ezúttal Kolozsvárra. Hétfő hajnal van, és jár az autóbusz…

SZÉKELY LAVOTTA

Abos Csaba
András Szilárd
Bartalis László
Bartalis Zsuzsanna
Bíró Zoltán
Bokor Ildikó
Burján Zsuzsa
Dimén Levente
Fazakas Ferenc
Gerreőffy Attila
Imre István
Incze Lóránt
Jártó Gábor
Kádár Olivér
Kállai Szabolcs
Koródi Gáspár
Magyari Péter
Mátéfi László
Moréh Zoltán
Nagy Angella
Petres László
Pötyő Szabolcs
Sándor Béla
Solti Imre
Székely Lavotta
Szilágyi Elemér
Szőcs László

Feltöltötte: 2009-08-28 20:31:11 -kor bart.laci