Regisztráció
Elfelejtette jelszavát?
Hírek
Időjárás
Weather by Freemeteo.com
Szervezők
Támogatóink


Partnerek




Névnap
2017. október 24.
kedd,
Salamon napja van.
Pontos idő:
[]

Viszatekintés 1999

05. péntek

A délutáni busszal egyetlen vendég érkezik a meghirdetett túrára. Baka Ákos Kézdivásárhelyről. Azonban nem keseredtem el, hiszen Menaságról még voltunk négyen, akik beneveztünk a kirándulásra. Az esti busszal azonban még érkezik 6 résztvevő. 3-an Csíkszeredából és 3-an Sepsiszentgyörgyről. Ennyi emberrel már érdemesebb útra kélni. A megérkezőket az iskola tornatermében szállásoltam el. Éjfélig társalogtunk. Ezek után mentem haza és fogtam neki becsomagolni. 1 óra 30 perc az óra, amikor végre ágyba dobom magam.

06. szombat

6 óra 30 perckor kelem fel. Becsomagolom az utolsó holmit is a zsákomba, majd reggelit készítem. 7 órakor felverem Ákost is, aki nálam aludt, és elfogyasztjuk a reggelit. 7 óra 20 perckor vonulunk át az iskolába, hogy az ott alvókat is felrángassuk. Csalódnunk kellett, ugyanis ők már rég talpon voltak, és készen álltak az indulásra. Amire a menaságiak is megérkeztek az iskolába, 8-at ütött az óra. Az indítás csapatban történt 8 óra 15 perckor. Pottyandot elérve én maradtam a főúton, hogy Bartalis Laci barátomék csatlakozzanak a csapathoz. A társaságot Jakab Karcsi a falu széli rövidítésen vezette felfele. Lackó Erdély Júliával már a keresztfánál várakoztak. 8 óra 25 perc, amikor innen indulunk. Az előre haladt csapatot elégé későre érjük be, 25 percre volt szükségünk. Egy pillanatig együtt haladtunk a csapattal majd a megegyezés alapján én átvettem a túra vezetését és Lackó barátom pedig maradt hátra söprögetőnek. Haladási sebességünk nem mondható gyorsnak, kb. 4,5 km/h. Amikor elérjük Járos sorkát és neki fogunk a kapaszkodónak ütemünk kisé visszaesik. Izzadva a hátizsákok alatt emelkedünk egyre magasabbra. Jómagam sokkal jobban bírtam az utat, mint ahogyan előző nap elképzeltem. Járos tetejéről nem másztunk fel a Piricske tetejére, hanem menetirányban a jobb oldalon levágjuk a csúcsot, ez a rövidítés egy nyeregbe ér át. Itten találkozunk egy falunkbelivel -Lakatos Sándorral. Ritka az az utam, hogy vele ne találkozzam itt fenn a havasokban. Néhány szóváltásra megállunk, ez alatt a társaság meg is pihen. Innen már látható a Szellő-tető,. Ebbe az irányba folytatjuk utunkat. Jól járható úton lépegetünk. Ez az út azonban nem vezet fel Szelő tetejére, hanem a nyugati oldalán halad hátrafele. 10 óra 10 perckor érjük el a Motor-sirülőt. Itten megállunk, kulacsainkból kiszorítjuk a levegőt majd a kísérő lapokat aláfirkantom. Nem várom be a hátul kullogókat. Továbbmegyünk. A Motor-sirülőn átkelve az út elégé pástos nehezen kivehető. Követjük a gerincet mely balra kanyarodik és szinte nyugati irányba húzódik. Kb. 1 órai járás után jobb oldalunkon felbukkannak Bükkloka házai. Egy másik órai gyaloglás után elérjük a Gyimesi-átjárót. Ebédszünetet tartunk. Gyönyörűen süt a Nap, azonban erős szél fúj. Mire befejezzük –mi elsők- a falatozást, megérkezik az utolsó ember is. Megvárjuk, amíg ők is bemajszolják eledelüket. 13 óra 15 perckor indulunk tovább most már együtt az egész csapat. Ismét emelkednünk kell fel a Pogány havasára. Szekérút vezet felfele. Az út a csúcs alatt jobbra kanyarodik északnak, követve a gerincet. Mindjárt a gerinc elején, az út baloldalán találunk egy bővizű forrást. A kulacsokban felmelegedett vizet cseréljük le. Követve a szekérutat 10-15 perc után felbukkan előttünk a köves oldalával Kőnyaka. Ezt kell megközelítenünk. Elérve a déli lábát, nem kapaszkodunk fel a tetejére, hanem a jobb oldalán haladunk előre. Az út itten eltűnik. Kaszálón haladunk. A Kőnyak túlsó lábánál –északi le kell ereszkednünk, mindaddig, amíg egy utat el nem érünk. Ezen az úton jobbra tartunk. A legközelebbi csúcsot szintén levágjuk de most már a baloldalon. A nyeregbe átérve szekérút vezet szinte a Lóvészi nyeregig. A Lóvészi nyereg előtti nyakban egy szénatároló (csűr) található. Ebből a nyakból az út a völgyeken leszalad. Mi azonban az északi irányban emelkedő tetőre kapaszkodunk fel. A tetőről már látható a Lóvészi nyereg. Elindulunk a baloldalunkon található erdő szélén. Kb. 100 m ereszkedés után, északnyugatnak fordulunk és átvágjuk az erdőt. Kiérve az erdőből kis dombocskák fekszenek előttünk, házakkal és szénatárolókkal tűzdelve. Átvágunk a kerítéseken és pillanatok alatt a Lóvészi nyeregben találjuk magunkat. Mivel ez a harmadik bírói pont itten is megállunk annyi időre, hogy a kísérőlapokat aláírjam. A tovább indulás 15 óra 15 perckor van. Innen utunk újra emelkedővel folytatódik. Az Ilonc tető irányába ballagunk. Az út balra kanyarodva éri el a gerincet. Jócskán kellett kapaszkodnunk, hiszen a kezdők ismét kezdtek lemaradozni. Azonban már tudtuk, hogy a szállás a közelben van – Görbepatak feje-. 17 órakor pillantottuk meg a múlt héten megegyezett szállásunkat. Meglepetésünkre a kéménye nem füstölgött és meleg tea sem várt ránk. Nem hittem abban, hogy csak ennyit ér a csángó becsület. Ezért eldöntöttem, lemegyek Péter bához. Sajnos senki sem vállalkozott, hogy elkísérjen utamon. Nem haragudtam, hisz tudtam, hogy szegények egésznap gyalogoltak, ki lehetnek fáradva. Elindultam gyors léptekkel, az úton hatalmas sár volt. De nem kellett túl sokáig kerülgetnem, mert rövidesen besötétedett. Megérkezve Péter-bá házához újabb meglepetésben volt részem. A kapu ugyan nyitva volt mégsem léphettem be, mivel két hatalmas dög –kutya- őrizte udvarát. Így hát a szomszédokhoz fordultam de nem tudtak semmit Péterbáról. Éhesen, fáradtan, dühösen indultam vissza a szállásra, a patakfejbe. Félúton hirtelen megtorpanok, morgást hallottam magam előtt kb. 75 m-re. Nyitott füllel és lábujjhegyen indultam tovább, nem lehet más, mint legfennebb egy medve. Amikor már tíz méterre voltam a vélt helytől hatalmas horkantás féle ütötte meg fülcimpáimat. Hirtelen mozdulattal fordítom lámpámat a hang irányába. Csak ekkor ijedtem meg igazából, előttem egy hatalmas fehérség mozog. Azon tűnődtem el, hogy hogyan kerülhetett ez a jegesmedve a Gyimesi havasokba. Bátortalan léptekkel haladtam feléje. Amikor már karnyújtásnyira voltam tőle, derült ki, hogy egy fehér paripa szekér elé fogva, a szekéren meg emberek. Úgy tűnt nekem, hogy éppen fát loptak, ezért a köszönésük elmaradt. Fellélegeztem és most már bátrabban rakosgattam lábaimat egymás elé. Elérve völgy elágazást sült szalonna illata csiklandozta meg orrcimpáimat. Erre még éhesebb lettem. Már-már arra gondoltam, hogy valamelyik fatövébe félre dobom magam reggelig. Persze ezt nem tehettem meg mivel az éjszaka hideg, na meg az a tudat, hogy már csak 3 km-re vagyok a szállástól. Ezt a rövid utat már hasson mászva is megtehetem. Mire visszaértem a társaság már rég elfogyasztotta vacsoráját. Most éppen a tűz körül álldogáltak és beszélgettek. 7 óra volt. Előadva nekik, hogy hogyan jártam, tekergetni kezdték a fejüket és megállapították, rossz vicc volt egyedül elengedniük. –Lótól nem beszéltem nekik egyelőre.- Azonban az éhségtől még csak el sem tudtam nevetni magam. Zsákomból előkotorászom egy fél kenyeret és egy virsli láncot, 8 szemből. A tűz mellé állva fogtam a majszolásnak. A társaim arra lettek figyelmesek, hogy a számból már csak az utolsó virsli lóg ki, de kenyérből még egyet sem haraptam. Lassan a társaság kezd bomlani, elmennek lefeküdni. Néhányan még a tűz mellett maradunk, és a csendes, hűvös, csillagos éjszakán halkan beszélgetünk mindenről, ami eszünkbe jut. Végre a kenyerem is elfogy. Feltápászkodunk és mi is elindulunk lefeküdni. Mivel a házikóba nem juthattunk be, a szénatárolót vettük bérbe.

07. vasárnap

Annak ellenére, hogy elégé rosszul pihentem át az éjszakát, reggel 8,30-kor lábammal megnyítom a csürkaput és elkiáltom "Jó reggelt kívánok, ébredni kéne már!" Ekközben veszem észre, hogy a Laci barátom már álldogál kint a hóharmatos talajon. Mivel hüvös a hajanal, nem kell noszogatni senkit a csomagolással. A reggeli is csak amolyan izelítőre sikerült. 7,30-kor mindenkinek hátára kerül a hátizsák és utnak eredhetünk, kissé sántikálva az előző napi lábsérüléseknek köszönhetően. Csodálatos idő van, a gerincről mindkét irányban messzire ellehet látni. 9,10-kor érjük el a Naskalat alatti átjárót. Itten kis pihenőt tartunk, megvárjuk amíg mindenki megtölti a vizeskulacsait és elszopogat egy-egy darab csokoládét. 9,20-kor fogunk neki a kapaszkodásnak fel a Naskalat gerincére. Hatalmas szél fogadott bennünket odafenn, de gyönyörűen süt a Nap, és tiszta a levegő. Ez utóbbinak köszönhetően nagy élményben volt részünk. Déli irányban a Királykő sziklái emlkedtek magasra kihívóan, tőle jobbra a Fogaras sziklái sütkéreztek a sziporkázó őszi napfényben. Északi irányban pedig a Csalhó csábított fehéren csillogó szikláival. A tájnak köszönhetően ütemünk lassault, de megérte gyönyörködni a természetben, hisz ez nem addodik mrg minden alkalommal. A Naskalat éles gerincén haladunk előre. Órai járás után erdőbe érkezünk, a 95-ös széldöntés nyomai még kemény akadályt jelentettek számunkra. 12 órakor a Terkőnyergében tartsuk meg az ebédszünetet. 13 órakor indulunk tovább. Sorban kapaszkodunk fel a Terkőre, Öcsémre, majd innen aláereszkedünk az egyeskői menedékházhoz. 15,20-kor érkezünk meg. Átadjuk a résztvevőknek az emléklapokat és máris indulhatunk le Balánbányára, ahol elfogyasszuk a bucsúsört abban a reményben, hogy jövőre ismét találkozunk.

Baka Ákos
Bartalis László
Bartalis Zsuzsanna
Erdély Júlia
Imre István
Jakab Károly
Péter Hajnalka
Solti Imre
Szőcs László

Feltöltötte: 2009-08-28 20:21:30 -kor bart.laci