Regisztráció
Elfelejtette jelszavát?
Hírek
Időjárás
Weather by Freemeteo.com
Szervezők
Támogatóink


Partnerek




Névnap
2017. június 24.
szombat,
Iván napja van.
Pontos idő:
[]

Hírek

Élménybeszámoló kiragadva a BBBT honlapról

   “Ez évben 15. alakalommal rendezték meg az Egyeskő 60 teljesítménytúrát, Székelyföld szívében, Csík és Gyimes határán magasodó hegyekben.

Csapatunk egyik oszlopos tagja, Incze Attila innen származik, jól ismeri ezt a tájat, az itteni embereket tudta, hogy jól éreznénk magunkat ezért minden évben próbált bennünket rávenni, hogy vágjunk neki ennek a túrának. Idén sikerült összehoznunk, nem bántuk meg!

A túrát minden év októberének első hétvégéjén rendezik meg. Sokan kérdezik, köztük mi is, miért ilyenkor, hiszen az időjárás már elég szeszélyes ilyentájt. Az eligazításon tudtuk meg az okot. Azért mert a hegyekben legeltető pásztorok, az előző hét végéig, Szent György napjáig szerződnek, majd lehajtják az állatokat a hegyről így a kutyák is velük mennek, akik jó őrzők lévén, igen kellemetlenné tennék a túrázók számára a barangolást ezeken a csodás tájakon. Talán viccesnek hangzik, de igen komolyan kell ezt venni, nyájanként 3-4 kutya tényleg veszélyes!

Kis csapatunk kb. 2 hónappal a túra előtt megkezdte a felkészülést. Bakancsvásárlással kezdődött, majd a további felszerelések próbálgatásával, beszerzésével és jó néhány egyéni és közös, kisebb - nagyobb túrával folytattuk. Mire oda kerültünk, mindenki bakancsa alaposan be volt már törve. Hosszú autózás után jutottunk el Csíkmenaság kicsiny falujába. Gyönyörű tájakon vezetett az autóút is, láttatni engedte, hogy a túra is hatalmas élménynek ígérkezik. Egyetlen apróság árnyékolta a kedvünket, hogy az időjárás nem volt túl kegyes, leesett a hó az indulás előtt pár nappal. 800-900 méteren még hűvös, száraz őszi arcát mutatta a táj, azonban kicsit feljebb már fehérbe borultak a fenyők, a tisztások, mi pedig az utunk nagy részét 1000 méter felett fogjuk megtenni.

A faluban igen kedvesen fogadtak bennünket. Atti bátyjának a házában kaptunk szállást, ami egyébként vendégházként üzemel amikor a család nem használja. Nagyon nagy vendégszeretettel, finom ételekkel, jó pálinkákkal kényeztettek bennünket vendéglátóink is de mindenki más a faluban akivel csak találkoztunk! Ezúton is köszönjük mindenki kedvességét!

Az indulás előtti napot úgy terveztük, hogy akklimatizálódunk egy kicsit, rápihenünk a feladatra. Meglátogattuk a falumúzeumot, megcsodálhattuk, hogy ez a kis összetartó közösség milyen szépen ápolja a hagyományait, mennyire büszkék az őseikre, próbálják életben tartani a régi értékeket. Őszintén remélem sikerül minél tovább megőrizni azt az életformát és nem behódolni a felgyorsult modern világnak! Ott még leülnek este a kocsmában beszélgetni, énekelni és nem az okos telefonját nézegeti az asztal körül mindenki, a másikról szinte alig tudomást véve, mint manapság mifelénk!

Péntek este, regisztrációval, eligazítással kezdődött maga a program. Röviden, tömören elmondták amit tudni kell, adtak térképet, GPS koordinátákat, majd kedvcsinálónak levetítették az előző évi túráról készült filmet. A jelenlévők nagy része teljesítette az előző évi túrát, jó hangulatban idézték fel a történéseket, a képkockák alapján. Rövid látogatás után a kocsmában, ahová a tisztesség kedvéért csak be kellett nézzünk, viszonylag hamar lefeküdtünk, tudtuk kemény két nap vár ránk!

Másnap reggel 6 előtt már az indulóponton, a "Két Pistában" voltunk, indulás előtti regisztráció, megkaptuk a startjelet, beírták az indulás idejét és még sötétben nekivágtunk a hajnali, fagyos hegyoldalnak. Fejlámpáink, mint megannyi szentjánosbogár, hosszú sorban imbolyogtak a falu határától a havas hegycsúcsok felé. Kisebb - nagyobb csoportok, beszélgetve kezdték meg, a csaknem 60 km-es gyalogtúrát. Amint a hajnal pirkadt, a nap derengő sugarai megjelentek a hegyek mögött, a bemelegítő néhány kilométeres szakasznak vége lett, és megindultunk felfelé az első bírói pontot jelentő Szellő csúcsra. Itt azonnal ízelítőt kaphattunk abból, hogyan is lesz itt a hegymenet. Kb. 2 kilométeren, 500m szintemelkedés az első próbatétel, a bokáig érő hóban, havas bokrok, fák közötti ösvényen.

A nap folyamán 1800m szintemelkedés és 1200 körüli ereszkedés várt ránk, ebből 500-at azonnal letudtunk az elso 2 órában. Fent megpihentünk, és először nézhettünk körül a tájon. 1450m-en voltunk. A környező hegyek mind alattunk, fehér hólepel takarta mindet, a levegő mégis tiszta volt már, csodálatos élmény volt körbetekinteni, mintha a világ tetején állnánk! Innen újabb hegymászás, következő bírói pont, majd egy hosszabb rész következett a gerincen, a 10km-re lévo Gyimesi átjáróig, ahol az első kiszállási lehetőség volt. Hosszú, fárasztó gyaloglás volt ez. Lassanként elkezdett nyomni a hátizsák, elázni a bakancs, a zokni, szép lassan megmutatta magát minden rendellenesség, akár egy pontatlanul beállított heveder a zsákon, ami egy rövidebb túra alatt elő sem kerül.

Aztán egyszer csak felsejlett néhány autó hangja, előtűnt az aszfaltút és a turistaház aminek az ajtajában a következő pecsétet nyomták a bírói lapunkra. Itt egy kicsit hosszabb, 15-20 perces pihenőt tervezett mindenki. Zokni igazítás, esetleg csere, lekerültek a zsákok, és vehettünk magunkhoz némi élelmet, zsíros kenyeret, teát, palacsintát akinek volt türelme kivárni.

Ennél a pontnál két útitársunk is feladta a küzdelmet. Palinak sajnos nagyon csúnyán feltörte a lábát a bakancs (ő nem törte be velünk), kinézetre is fájdalmas, kifakadt és azóta már jócskán véres sebbé fajult hólyagok éktelenkedtek a lábán. A másik visszalépőnek elázott a bakancsa, meg a cucca, meg talán a lelki ereje.

Kis pihenő, felszerelés igazítás után, nekivágtunk a mai napra előírt táv második felének. Kisebb szétszakadozó csoportok indultak a büfé mellett szétszóródott fáradt túrázókból. Mi is két csoportban folytattuk az utat, elérhető közelségbe került a mai napi teljesítés, a tábor, így kicsit megszaporázva a lépteinket, felszívva magunkat kaptattunk fel az épp soron következő emelkedőre. Újabb bírói pont, 10 km után majd az utolsó szakasz és elértük a táborhelyet. Így leírva milyen egyszerűnek tűnik! Pedig igencsak össze kellett kapni magunkat az utolsó bírói pontra való felkapaszkodáshoz! Az Utusalj tető egy olyan meredek hegytető, hogy szinte felnézni is fárasztó, nem hogy 30 km-nyi gyaloglás után hátunkon a 16 kg-os hátizsákkal felmászni. Lassan, lépésről, lépésre , a túrabotjainkba belekapaszkodva küzdöttük fel magunkat azért a kis pecsétért a papírunkra. Fent egy korty pálinka, a jogos és jóleső gratuláció a bíró úrtól, és már baktattunk is tovább, a sátor és a hálózsák melegére gondolva. Kis idő múlva olyan fantasztikus hírt kaptunk, hogy alig hittünk a fülünknek! Sanyi, félvállról megkérdezte, akarunk-e házban aludni?! Micsoda? Házban? Fűtött helyiségben, ágyban!? Bárhol egy ilyen ház környékén! Akár egy küszöbön is összekucorodva a kutyával. Ennél azért jobb helyünk lett. Egy idős házaspár, Kati néni és András bácsi aki fent lakik a falu felett a hegyen, 10 percnyire a kijelölt táborhelytől, szokása szerint befogadja a fáradt túrázókat.

Az utolsó pecsét után, bevártuk a többieket és irány a fantasztikus, mesebeli házikó, ahol végre leülhetünk lefekhetünk. Rövid idő alatt benépesült a ház környéke, többen ismerték ezt a menedéket, így az összes szoba megtelt fáradt túrázókkal, de még a szénapadlásra is jutott 15-20 szállóvendég. Befűtöttünk a nagy vaskályhába, kiraktuk száradni az elázott cuccainkat, majd bebújtunk az ágyakba, hogy helyet adjunk a többieknek, ugyanis azért elég szorosan voltunk. Kb. 6x5m lehetett a szoba, és 15-en zsúfolódtunk össze benne, de olyan érzés volt, mintha a Hiltonban kényeztetnének bennünket. Kis iszogatás, beszélgetés, nótázás után amibe azért bele-bele aludt a fáradt társaság néhány tagja, szép lassan lepihent mindenki.

Reggel -6 fokra ébredtünk. Az udvari WC-en kellemetlen volt, de a gyaloglás szempontjából kedvezőbb volt a fagyott föld, mint délután, este néhol a kicsit felengedett talajon a latyakban, sárban bukdácsolni. A második napra már csak 20km-körül maradt, terv szerint ebéd körül végzünk. Emelkedőkből is kevesebb jutott a második nekirugaszkodásra, bár az eleje meg a vége egy kicsit húzósra sikeredett. Az első bírói pontra egy keményebb kapaszkodó után jutottunk fel. A napi 1060m szintemelkedésből egy kisebb adagot tudtunk le, de olyan meredek és olyan mély hó volt az úton, hogy a bírókat szállító UAZ is csak többedik nekifutásra jutott fel a Naskalat tetejére a Kondra-kereszthez.

Kemény fagyos szél fogadott bennünket a csúcson. Alaposan be kellett öltözni, hogy ne bújjon be a ruhánkba a tél fagyos lehelete. Ugyanígy folytattuk az utunkat végig a gerincen Csík és Gyimes határán húzódó hegyek vonulatán. Csodálatos volt mindkét tájegységen végigtekinteni. Végeláthatatlan zöld dombok, a völgyekben megbúvó kicsiny falvak és a föléjük magasodó havas hegyek, sziklás csúcsok fantasztikus látványt nyújtottak. Olyan képek voltak ezek a szemünkben mint amilyeneket csak a legszebb természetfotókon illetve természetfilmeken láthat a városi ember. És ez most mind itt fekszik előttünk! Néha ugyan meg-meg állva belefeledkeztünk a tájba, de a főszerep mégis a gyaloglásé. Úgyhogy érezvén hogy teljesíthető közelségbe került az erőpróba, már a végére koncentrálva tettük a hátul lévő lábunkat az első elé, ahogy az eligazításon tanácsolta az egyik szervező, jellegzetes hangsúllyal amúgy székelyes egyszerűséggel és bölcsességgel.

Elérkeztünk az utolsó ellenőrzőponthoz, megkaptuk a soron következő pecsétet, majd ledobáltuk a zsákjainkat. Kicsit rápihentünk az utolsó keménynek ígérkező szakaszra. Igazítottunk a ruhán, a felszerelésen, feltankoltunk szőlőcukorral, energiaitallal mindenféle praktikákkal, hogy az előttünk magasodó Öcsém csúcsot is meghódíthassuk! 4 km-en, 400 méter szintemelkedés várt ránk. Egyébként is kemény mászás, de így a második nap végére, 50km megtétele után alaposan neki kell gyürkőzni! Nekivágtuk, leküzdöttük ezt is. Mentünk, másztunk felfelé és egyszer csak az egyik erdei ösvényről kifordulva, megpillantottuk már csaknem karnyújtásnyira a csúcsot. Olyan hirtelen bukkant elő, hogy szinte meglepődtünk, hogy már csak ennyi van hátra. Felkaptattunk hát ide is! Elégedetten néztünk körül erről a gyönyörű csúcsról! Egy szép emlékmű, egy nagy kereszt hirdeti a környék legmagasabb csúcsát, 1707m-en voltunk, alattunk terült el Székelyföld szíve!

Innen már csak lefelé kellett ereszkednünk szinte, mindenkiben az munkált, hogy készen vagyunk, teljesítettük a túrát, már csak néhány kilométer és beérünk a célba! Jókedvűen, a fáradtságot elfeledve, feltöltődve tettük meg az utolsó métereket a túra névadója, az Egyeskő tövében, igyekeztünk a célt jelentő turistaház felé! Itt már alaposan szétszakadva, egyesével kettesével érkeztek be a túra elcsigázott teljesítői. Ahogy az ösvényről megpillantottuk a turistaházat, az ott lévők pedig bennünket, tapssal és ovációval fogadtak bennünket, ami meg kell mondjam fantasztikus érzés volt! Megcsináltuk! Az Egyeskő 60 teljesítménytúra, kipipálva!

Fantasztikus élményekkel gazdagabban tértünk vissza a faluba, a buszon igen jó hangulatban, nótázással gurultunk be Csíkmenaság főutcáján.
Jövőre veletek ugyanitt!”
Feltöltötte: 2014-08-19 13:24:46 -kor bart.laci